Március 19. Finnországban zászlós nap: Minna Canth és az egyenjogúság napja, a finn író az egyetlen nő, aki eddig zászlós napot kapott hazájában. 

Élete

Minna Canth (ejtsd: Kant), lánykori neve: Ulrika Wilhelmina Johnsson, Tamperében született 1844. március 19-én, Kuopióban halt meg 1897. május 12-én. 

Minna Canth édesapja Gustaf Vilhelm Johnson (1816‒1877) Tamperében egy pamutgyárban dolgozott művezetőként, édesanyja, Lovisa Ulrika Andersintytär (1811‒1893). A szülők három gyermeket neveltek: Gustaf Vilhelm (1850‒1894), Ulrika Wilhelmina (Minna) és Augusta Katharina (1852‒1877). Tampere szegények lakta negyedében éltek, de nem szenvedtek hiányt. 

Ulrika Wilhelmina Johnsson 17 évesen (Kép: Museovirasto)

1853-ban a család Kuopióba költözött, ahol az apa a tamperei gyár fonalboltját vezette. Ott Minna a Snellman által a munkáscsaládok lányai számára alapított finn nyelvű iskolába járt, ahol az angol Bell-Lancaster módszere szerint tanítottak. Majd a Soldan nővérek hároméves, szintén lányok számára alapított svéd nyelvű iskolájában tanult. Innen tovább egy szintén hároméves, svéd nyelvű lányiskolába került, amelyet a jobb módú szülők gyermekeinek alapítottak, bár származása alapján nem járhatott volna oda, ám édesapja jó anyagi helyzete miatt mégis bekerült. Apjuk szerette volna, ha fia is tanul, azonban őt nem érdekelte a tanulás.

Minna Johnson 1863 őszén a jyväskyläi szemináriumba kerül, ahol az első, lányok számára indított népiskolai tanítói csoportban kezdte meg tanulmányait. 

A jyväskyläi szeminárium első női osztálya, ahol hét lány kezdte meg tanítónői tanulmányit.

A középső sor jobb oldalán Minna Johnson (Kép: minnacanth.kuopio.fi)

A tanulást azonban két év múlva, 1865-ben abbahagyta, mert házasságot kötött Johan Ferdinand Canthtal (1835‒1879), aki a szeminárium természettudomány-tanára volt. Jyväskyläben éltek, hét gyermekük született: 

• Anni (1866‒1911)
• Elli Vilhelmina (1868‒1944)
• Hanna Ulrika (1870‒1889)
• Helka Maria, Maiju (1872‒1943)
• Carl Johan, Jussi (1874‒1929)
• Petter Henrik, Pekka (1879‒1959)
• Lyyli Augusta (1880‒1969). 

Minna és Johan Ferdinand Canth (Kép: Museovirasto)

Ebben az időben kezdte el újságírói pályafutását Minna Canth a Keski-Suomi ja Päijänne című lapnál. A hírek mellett írt a mértékletesség fontosságáról, a nőnevelésről és a nép felvilágosításának szükségességéről. Itt jelent meg első novelláskötete 1878-ban Novellák és történetek címmel, majd néhány hónappal férje halála után 1879 novemberében küldte el első színdarabját, a Murtovarkaus (Betörés) címűt Kaarlo Bergbomnak, a helsinki finn színház igazgatójának. A darab elnyerte a Finn Írók Társaságának (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura) díját. 

A férje 1879-ben elhunyt, így Minna Canth 35 évesen, hét gyermekkel özvegyen maradt. 1880-ban hazaköltözött gyermekeivel Kuopioba, a szülői házba, ahol ebben az időben édesanyja és bátyja éltek, akik az édesapa 1877-es halála után tovább vitték a fonalboltot. A család rossz anyagi helyzetben volt, azonban 1881 júniusától Minna kapta meg a tamperei gyártól a márkanevet, és föllendítette az boltot, sőt három évvel később a bátyja vezette vegyeskereskedést is átvette. Halála után örökösei vitték tovább az üzletet 1974-ig.

Minna szalonja, ahol nem csak komoly értekezések folytak.

Hanna Levander, Alma Tervo, Maiju Canth, Minna lánya és Minna Canth (Kép: Wikimedia)

Üzleti sikereinek köszönhetően megengedhette magának, hogy összpontosítani tudjon az írásra, valamint, hogy külföldről is vásároljon könyveket. Így ő lett az európai irodalmi és társadalmi áramlatok fő közvetítője a finnek számára. Canthot kortársai nagyon radikálisnak tartották, bírálta a világi egyházat, mindemellett azonban fontos volt számára a hite. 

Kanttila Kuopióban Minna Canth idejében (Fotó: Victor Barsokevitsch)

Kanttilában, Kuopiói otthonában rendszeresen szervezett találkozókat kora írói, festő, zeneszerzői számára. Minna szalonja néven váltak híressé ezek az összejövetelek. A szalont szabadgondolkodó légköre miatt a város konzervatívjai elítélték. A felháborodást főleg az váltotta ki, hogy Minna szalonját az új irodalmi és ideológiai irányzatok uralták. Így például szóba került Minna szalonjában a munkásság és a nők helyzete, vallási, társadalmi, oktatási kérdések, a mértékletesség, nyelvi és nemzetiségi politika, a darwinizmus, spiritizmus, orvostudomány, pszichológia és az új irodalmi irányzatok. Kanttilában találkozott a kuopiói női értelmiség is: Elisabeth Stenius, Selma Backlund, Elisabeth Ingman, Lydia Herckman és Minna Canth. Az új gondolatok inspirálták az írókat, és maga Canth is tanult a fiatalabb generáció képviselőitől. 1886-ban jelenik meg a Hanna című regénye, ez az első finn nyelvű mű, amelyben megemlítik Charles Darwin nevét. 

Kanttila ma (Kép: Jaakko Heiskanen, Savonsanomat)

Az erkölcs terén Canth hajthatatlan elveket vallott: teljesen a szigorú nemi erkölcs mellett állt, szerinte a szexuális élet kizárólag a házasságon belül volt elfogadható. Emiatt hosszú ideig konfliktusban állt Juhanni Aho íróval, aki szerint megengedhető volt a nemi élet házasság előtt is. De Minna Canth bírálta Ellen Keyn, svéd írónőt is a szabad szexuális élet hirdetése miatt.

1889‒1890 között August Bernhard Mäkelä újságíróval együtt készítették a Wapaita Aatteita (Szabad eszmék) című lapot, amelybe Canth fordított cikkeket német, svéd és dán lapokból. A számos érdekes témával foglalkozott: csillagászat, a világ keletkezése, az oktatás fejlesztése, pszichológia és a munkásságot érintő kérdések. A cenzúra gyakran gátolta az újság megjelenését, sőt egyszer az egész lapot elkobozták.

Kaarlo Vuori festménye a 47 éves Minna Canthról, 1891-ből (Forrás: Wikimedia)

1889-ben tört ki a híres „Jyväskyläi vallásháború”, amely során Eero Erkko, az általa által szerkesztett Keskisuomalainen című lapban indított cikksorozatot az „emberiség gyermekkoráról” címmel. Ebből heves vita alakult ki, amely során az evolúciós elmélet védelmezői: Minna Canth és Juhani Aho kiálltak Eero Erkko mellett.

1890 júniusában az Uusi Kuvalehti (Új Képes Újság) című lapban az elsők közt jelent meg Finnországban újság borítóján fénykép: Minna Canthot és Juhani Ahot, a szerzőket ábrázoló képek.

Minna Canth és Juhani Aho az Uusi Kuvalehti címlapján (Forrás: Liisi Huhtala, Wikimedia)

1892. július 12-én jelent meg a Päivälehti (Napilap, 1889‒1904, Helsinki) című lapban az első interjú Finnországban, amelyet Juhani Aho készített Minna Canthtal. 

Halála előtt háttérben részt vett vagy féltucatnyi kuopiói iskola irányításában, vezette vállalkozását, írt, működtette szalonját. 

53 évesen szívrohamban hunyt el 1897. május 12-én. Kuopióban temették el.

Minna Canth élete két percben

Munkássága

Minna Canth tíz színdarabot jelentetett meg, hét hosszú novellát, emellett számos történetet, újságcikket és beszédet. Ő volt korában a realizmus legjelentősebb képviselője, nagy figyelmet szentelt az akkori társadalmi problémákra. Irodalmi alkotásai mellett számos cikke jelent meg, amelyekben radikális eszmék is helyet kaptak. Továbbá megjelent számos előadása, fordítása, írása az általa is szerkesztett Wapaita Aatteita (Szabad eszmék) című lapban, és aktívan részt vett korának irodalmi életében. 

Novellák és történetek

Első kötete 1878-ban jelent meg Novellák és történetek címmel, amelyet Wilja álnéven adott ki. 

Työmiehen vaimo

Egyik legjelentősebb és egyben radikális eszméket bemutató írása a Työmiehen vaimo (A munkás felesége, 1885). A dráma főszereplője, Johanna férjhez megy az iszákos Ristóhoz, aki elveri felesége hozományát, és a családot nyomorúságba dönti. Az asszony nem tehet semmit, hiszen a pénze fölött a férje rendelkezik. A darab kritikával illeti egyrészt az italozást, másrészt a férfiak fölényét a házasságban. Canth egy igazságosabb világért harcol, amelyben a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogaik vannak a házasságban. 

Köyhää kansaa 

A Köyhää kansaa (Szegény emberek, 1886) című írása szintén erős társadalmi kritika. Egy szegény családról szól, ahol az apa munkanélküli lett. A főszereplő az anya, Mari Holpainen, aki próbál valamit tenni a család megélhetéséért, de a szomszédai nem segítik, ridegen bánnak vele. A férj rendes ember, ha van pár fillérje, azt a családjára költi, s nem italra. Azonban elég lassú, és mindig mások viszik el a munkát az orra elől, nehéz idők járnak, sok a munkanélküli. Az anya mindig fáradt, mert sokat van fönt beteg kisgyermeke, Anni mellett. Az anya segítsége Hellu, a 8 éves kislánya. És mert a családnak nincs elég ennivalója ő megy koldulni. A családban az egyetlen gondtalan, a kisfiú, ugyan ő is szenved az éhségtől, de ő lop magának kenyeret. Az anya, annak ellenére, hogy a családnak nincs mit ennie, mégis segít másoknak: az utcán találkozik egy asszonnyal, akinek fogyatékos gyermeke van. S bár hitelre kapta a boltban a lisztet, és otthon nincs ennivalójuk, mégis a nála is rosszabb helyzetben levő asszonynak adja azt. A történet végén az asszony lelkileg összetörik a fáradság és a szorongás hatására. Az éjszaka sötétjén a gyermekei szívszorító jövőjét képzeli el. Bár az asszonyt orvoshoz kellene vinni, de a beteg kisbaba gyógyíttatását sem bírják, ezért a férj úgy dönt, hogy Marit a Harjula kórház elmegyógyintézetébe viszi. Hiszen amikor munkát keres nincs, aki vigyázzon a feleségére. Harjulában Marit hátborzongató, sötét fülkébe zárják. Az elmegyógyintézet létező hely volt Minna Canth idejében, és valóban olyan borzalmas állapotok uralkodtak benne, mint ahogy leírja a műben. A férj végül talál munkát, de olyat, ami nehéz és alulfizetett. Sokszor nézi szomorúan Harjulát, s a gyerekek sokat vannak egyedül. A család jövője kilátástalan, hiszen az apa fizetése még a lakbérre sem elég, a kilakoltatás várja őket. A Köyhää kansaa az akkori valós állapotokat mutatja be. Egy érdekesség: sokan bírálták Canthot, mert úgy gondolták, hogy mentális problémával csak a magasabb társadalmi osztályok tagjai küszködtek. 

Forrás: annikankirjat.blogspot.fi

Hanna

A Hanna (1886) című művében Minna Canth oktatási és erkölcsi kérdéseket vet föl. A mű főszereplője Hanna, fiatal lány. Hanna érdeklődve jár az iskolába, de tanulási vágya megtörik szülei előítéletein, mert nem tartják megfelelőnek, hogy egy lány iskolába járjon. Szerelme pedig elárulja őt, azzal hogy bordélyba jár, majd egy másik nőt vesz feleségül. Hanna sorsa, hogy mindenféle önállóság nélkül megöregszik a szülői házban, varja az ingeket a család férfi tagjai számára. Ezzel a művel az írónő felszólal a kettős nemi erkölcs ellen és a lányok iskoláztatása érdekében. A mű címe: Hanna Runeberg hasonló nevű írására utal, amely a polgári romantika példája. Runeberg Hannája (1836) családi elbeszélő költemény, és egy paplak életét mutatja be. Canth realizmusa megtöri a Runeberg-féle romantikus illúziókat, és bemutatja, hogy milyen távol áll az a valóságtól.

Kovan onnen lapsia

A Kovan onnen lapsia (A balszerencse gyermekei, 1888) című művével Canth támadja a fennálló társadalmi rendet. A nézők felháborodása miatt a helsinki finn színház igazgatósága a premier után többé nem mutatta be a darabot, mert féltek attól, hogy elveszítik az állami támogatást. Emiatt Minna Canth és Kaarlo Bergbom színházigazgató között megromlott a viszony, pedig már dolgoztak a mű könyv alakjának kéziratán. A darabot végül 1904-ben mutatták be újra.

A Kauppa-Lopo borítója (Kép: goodreads.com)

Kauppa-Lopo

A Kauppa-Lopo (1889) című novella címszereplője visszataszító külsejű, büdös asszony, aki tubákol és iszik. Egyedül él, mert a férje elhagyta. A férfias jelenség azonban jó szívű és önzetlen: segít az embereknek, így egy özvegyasszonynak is, arra tanítja őt, hogy miként kell üzletelni. Lopo jósága nem nyeri el jutalmát, az emberek elkerülik. Kleptomániája miatt, mert néhány csillogó érmét lopott, végül börtönbe kerül. Amíg büntetését tölti a társadalmi szempontból kifogástalan özvegy békében éli tovább az életét. 

A Kauppa-Lopo alapján készült zenés darab bemutatója a jyväskyläi színházban 2014-ben

Lain mukaan

A Lain mukaan (A törvény alapján, 1889) egyik első finn mű, amelyben a nő, mint fogyasztó szerepel. A novella főszereplője Maria a vásárlás hatalmába kerül. Vásárlási lázban szenved, mindent meg akar szerezni, ami másnak is van, miközben gyermeke hiányt szenved. 

A Lain mukaan alapján 1956-ban készített film bemutatója

Sylvi

Minna Canth színdarabja, a Sylvi a boldogtalan házassággal foglalkozik. A főszereplő, a gyermekkorában árván maradt Sylvi fiatalon férjhez megy a gyámjához, Aksel Vahlhoz. Sylvi gyerekkori barátja, Viktor Hoving megérkezik a városba, és Sylvi szenvedélye felébred, beleszeret Viktorba. A férj azonban nem egyezik bele a válásba, ezért Sylvi megmérgezi a férjét, Viktor pedig elutasítja a szerelmét bűne miatt. Sylvi börtönbe kerül, s eszét veszti. A darab a házasság kritikája, amelyben csak a férjnek vannak jogai. A darab emlékeztet Ibsen Nórájára, azonban a hasonló problémára más, sokkal radikálisabb megoldást nyújt.

A Sylviből készült film plakátja 1944-ből (Forrás és képek a filmből: elonet.fi)

Anna Liisa

Anna Liisa (1895) Canth másik gyilkosságról szóló drámája, itt a fiatal lány gyermekét gyilkolja meg, a megoldás azonban inkább Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére emlékeztet: a megnyugvást a bűn nyilvános beismerése és a börtön adja meg számára. A történetben a 15 éves Anna Liisa teherbe esik Mikkótól, titokban megszüli gyermekét, majd megfolytja. Mikko anyja segít neki, elássa a gyermeket. Évekkel később Anni Liisa a szomszéd gazda fiával készül házasságot kötni, amikor Mikko és anyja megzsarolják: ha nem Mikkóhoz megy feleségül, akkor elárulják szörnyű tettét. Végül Anna Liisa úgy dönt, maga fedi fel titkát, és a börtönben talál a lelke megnyugvást.

Minna Canth műveiben együttérzést sugall a nőkkel és a hátrányos helyzetűekkel. Szereplői gyakran boldogtalanok, betegek, és a művek befejezése is gyakran szomorú, de az olvasóban erkölcsi gondolatokat ébresztenek. Azt mutatják a művei, hogy a való életben a jó nem mindig nyeri el jutalmát és a rossz a büntetését, mint a romantikus irodalomban. Canth fontos szerepet játszott abban, hogy a felsőbb osztályok is megismerjék a valós életet: a szegények mindennapjait, a kórházak, börtönök nyomorúságos állapotát. 

Az, hogy a női egyenjogúság terén a finnek élen járnak, köszönhető többek közt Minna Canthnak is.

1906-ban szavazta meg a finn parlament az általános és egységes választójogot: minden felnőtt finn, így a nők is választók és választhatók lettek. A finn parlament volt a világon az első, amelynek munkájában nők is részt vettek. Az 1907-es választások után 19 nő jutott be a parlamentbe, az akkor még nem független Finnországban, mivel az ország az orosz cári birodalom nagyhercegsége volt. (Forrás: Most komolyan, milyenek is a finnek? ‒ Millaisia ovat suomalaiset?)

Már a múlt század ’20-as éveiben ingyen kaptak a szegény finn családok babakelengyét, és 1949-től pedig minden finn édesanya megkapja ezt. (A finn babakelengye történetéről itt írtunk. A 2021-es babakelengyéről pedig itt.)

Képek: Museovirasto

Az oldalsó kép: Barsokevitsch fotóműhelye, Wikimedia) 

Forrás: Finn Wikipedia, minnacanth.kuopio.fi, Yle, Magyar Wikipedia