Jean Sibelius Hämeenlinnában  született 1865. december 8-án, és Järvenpää településen, feleségéről elnevezett  házában, Ainolában hunyt el 1957. szeptember 20-án. Christian Gustav Sibelius orvos és Maria Charlotta Borg gyermekeként látta meg a napvilágot Johan Julius Christian Sibelius néven. Édesapja  két és fél éves korában elhunyt, így édesanyjuk egyedül nevelte fel három  gyermekét.

Maria Sibelius két idősebb gyermekével: Lindával és Jannéval (Fotó: sibelius.fi)

Felmenői között svédek és finnek is voltak, otthon – az akkori szokás  szerint – svédül beszéltek, csak 8 éves korában tanult meg finnül. Hétévesen  kezdett zongorázni, 14 évesen hegedülni tanult. Egyes források szerint 10,  mások szerint 16 évesen, 1881-ben írta első darabját hegedűre és csellóra Vesipisaroita (Vízcseppek) címmel.

  Sibelius  Vesipisaroita (Water Drops, Vízcseppek), Sayaka Shoji előadásában

A XIX. század közepén vált a finnek számára egyre fontosabbá  a finn nyelv. Így azután Sibelius is finn nyelvű középiskolába járt, s lett  kétnyelvű. Elolvasta Elias Lönrot Kalevaláját, Runeberg, Zakariás Topelius és Aleksis  Kivi műveit.
1880 és 1885 között már 15 zenedarabot írt, ezek zongora- és  kamarazenekari művek voltak. Érettségi után egy évig jogot tanult a helsinki  Sándor cár egyetemen, majd 1885–89 között a – később őróla elnevezett – helsinki  zenei intézetben folytatta tanulmányait. Itt már megmutatkozott zenei  tehetsége, s csaknem száz darabot írt. Ez után Berlinben (1889–90) és Bécsben (1890–91) tanult tovább, ahol többek közt Goldmark  Károly is tanította.

Sibelius Berlinben (Fotó: sibelius.fi)
  

Hazatérve Finnországba a fiatal finn művészeti csoporthoz  csatlakozott, amelynek Akseli  Gallen-Kallela, Pekka Halonen és Eero Järnefelt festőművészek, Arvid Järnefelt író, Eino Leino költő, Robert Kajanus zeneszerző-karmester, Juhani Aho író és Eero Erkko újságíró voltak a tagja.

Akseli Gallen-Kallela: Symposium (commons.wikimedia.org)

1892-ben érte el első nagy sikerét, a Kalevala ihlette Kullervo szimfóniával. Ez a mű számít  az első finn nemzeti darabnak, ebben mutatkozik meg először Sibelius zseniális  tehetsége.

  Sibelius: Kullervo (Opus  7) Sir Colin Davis vezényli a Londoni Szimfonikus Zenekart

A bemutató után, még 1892-ben feleségül vette Eero és Arvid  Järnefelt húgát, Ainót, aki 1871.  augusztus 10-én Helsinkiben született és 1969. június 8-án Järvenpää-ben hunyt  el. Hat leányuk született: Eva, Ruth,  Kirsti-Maria (egyévesen elhunyt tifuszban), Katarina, Margareta és Heidi.

   Jean és Aino Sibelius (Fotó: sibelius.fi)

1893-ban Viipuriban megbízásra írta Sibelius a Karélia-szvitet, a darab három részből áll: Intermezzo, Ballada és Alla Marcia.

  Jean Sibelius:  Karelia-szvit (Opus 11) előadja az Észt nemzeti szimfonikus zenekar, vezényel Sasha Mäkilä

1896-ban barátja, Robert  Kajanus kapta meg a helyét az egyetemen, de helyette állami évjáradékot  kapott, amelyet később élete végéig meghosszabítottak – így a zeneszerzésre fordíthatta minden idejét.

  Albert Edelfelt:  Sibelius (1904) (Fotó: sibelius.fi)
  

Ahogy erősödött a finnek nemzeti öntudata, úgy nőtt az orosz  elnyomás. A nemzeti ellenállás jegyében írta Sibelius 1899–1990-ben legismertebb művét, a Finlandiát, amely tulajdonképpen a finnek második himnusza.

  Jean Sibelius: Finlandia,  Opus 26, a videón csodás képeket láthatunk Finnországról

Szintén 1899-ben írta meg a nemzeti romantika jegyében első szimfóniáját is Sibelius, az E-mollt  (Opus 39).

  Sibelius I. E-moll  szimfóniája, Orchestre de Paris, vezényel Paavo Järvi

1901-ben néhány hónapot Olaszországban töltött a Sibelius  család. Ott kezdte írni a II. D-dúr szimfóniáját.

  Sibelius II. D-dúr szimfóniája,  Opus 43, a WDR Sinfonieorchestert Jukka-Pekka Saraste vezényli

Ebben az időben több művész is letelepedett a Helsinkitől 30  km-re fekvő Tuusula tó partján. Sibeliusnak elege lett a zajos fővárosi  életből, ezért a család 1904-ben kiköltözött Järvenpää-be, otthonukat  feleségéről Ainolának nevezte el. Ainolában, ahol felesége nyugodt életet  teremtett számára, nagy lelkesedéssel dolgozott. 

Akseli Gallen-Kallela:  Sibelius (Forrás)

1906-ban született az Észak  lánya (Pohjolan tytär) (Opus 49) című szimfonikus költeménye, 1907-ben  pedig a III. (C-dúr) szimfóniája (Opus 52). Európa szerte egyre több helyen ismerték és tisztelték Sibeliust, így  például többször vezényelte Angliában a III. szimfóniáját.

  Sibelius: Észak  lánya, a dán Orkester Nordent Rolf Gupta vezényli

1908-ban rosszindulatú gégedaganatot diagnosztizáltak nála, amit  Berlinben sikeresen megoperáltak. Ez után több évre abbahagyta a szivarozást és az  alkoholfogyasztást. Ezekben az években súlyos depresszióval is  küzdött Sibelius.

 (Fotó: sibelius.fi)  

Remekművei ebben a korszakban:

1908-ban: Éjszakai  lovaglás és napfelkelte (Öinen ratsastus ja auringonnousu) (Opus 55) című  szimfonikus költemény. A Voces intimae vonósnégyes (1909), a IV. A-moll szimfónia (Opus 63) (1911), Bardi című szimfonikus  költemény (Opus 63) (1913) és a Luonnotar szopránra és zenekarra írt szimfonikus költemény (Opus 70) (1913)

  Gwyneth Jones énekli  Sibelius Luonnotar című szimfonikus költeményét, a londoni szimfonikusokat  Doráti Antal vezényli 1960-ban

1910-ben Sibelius nemzetközi elismertsége tovább nőt, többször  koncertezett külföldön, így például Göteborgban, Rigában, Koppenhágában,  Berlinben és Párizsban
1914-ben, Sibelius az Egyesült Államokba utazott, ahol a  Cunnecticat-i Norfolk zenei fesztiválon vezetésével mutatták be a Najádok (Aallottaret) szimfonikus  költeményét (Opus 73).

  Jean Sibelius: Najádok  (Aallottaret) szimfonikus költemény (Opus 73), a Helsinki Filharmonikus Zenekart Susanna Mälkki vezényli

Útja során művei pozitív fogadtatást kaptak, és minden  koncertje teltházas volt. Ezen utazás során kapta meg a Yale Egyetem díszdoktori  címét.

A Yale egyetem díszdoktora (Fotó: sibelius.fi)

 Sibelius 1905-ben (Fotó: sibelius.fi)

Az I. világháború alatt bevételei csökkentek, és kénytelen  volt minden megbízást elvállalni. E korszaknak a legjelentősebb darabja az V. Esz-dúr szimfónia (1919, Opus 82). A  műben Sibelius egyesíti a szimfónia, a szimfonikus költemény és a szimfonikus  fantázia műfajokat.

  Sibelius V. Esz-dúr szimfónia (Opus 82), a Bécsi Filharmonikusokat Leonard Bernstein vezényli

1920–1922-ben elcsendesedett Sibelius, ezután született meg érett korszakának két fő műve a VI. (Opus 104) és a VII. C-dúr (Opus 105) szimfónia 1923-ban és 1924-ben.

Sibelius 1923-ban (Fotó: sibelius.fi)

Ebben az időszakban egyre nehezebben dolgozik, és egyre  kritikusabban szemléli saját műveit. A korszak utolsó nagyszabású művei a Tapiola (1926) szimfonikus költemény és Shakespeare A vihar, című darabjára  írt zenemű (1926). 1929-ben, az utolsó művei hegedűre és zongorára íródtak  (Opus 114 és 116).

Sibelius zongorája  Ainolában (Fotó: sibelius.fi)

Úgy tartják, hogy az utolsó megjelent Sibelius műve Akseli  Gallen-Kallela temetésére született Surusoitto orgonára írt gyász zenéje (Opus 111b) (1931), ez felesége szerint már a – soha be  nem fejezett – VII. szimfónia alapja volt.

  Sibelius: Surusoitto, orgonán előadja Andrea D'Eusebi

(Fotó: sibelius.fi)

  Sibelius és családja  Ainolában, 1927 és 1945

Jean Sibelius és  Ormándy Jenő Ainolában 1951 (Fotó: sibelius.fi)

 Aino és Jean Sibelius  Ainolában (Fotó: sibelius.fi)

Sibelius agyvérzésben hunyt el Ainolában 1957. szeptember  20-án 91 éves korában. Tiszteletére az ENSZ közgyűlésén egy perces néma  csenddel adóztak. Az akkori főtitkár, Sir  Leslie Munro ezekkel a szavakkal emlékezett rá:

„Sibelius az egész világé. Az egész emberiséget gazdagította zenéjével.”

Sibeliust egész Finnország gyászolta, a nemzet halottja volt,  a helsinki székesegyházban tartott gyászmise után Ainolai otthonának kertjében  temették el.

  Sibelius temetése,  1957. szeptember 30.

  Timo Koivusalo Sibelius  című filmjének a bemutatója

Forrás: sibelius. fi, finn Wikipedia, magyar Wikipedia