1865. december 8-án született a finnek legnagyobb zeneszerzője, Jean Sibelius. Születésnapja a finn zene napja és egyben zászlós ünnep Finnországban.
Jean Sibelius Hämeenlinnában született 1865. december 8-án, és Järvenpää településen, feleségéről elnevezett házában, Ainolában hunyt el 1957. szeptember 20-án. Christian Gustav Sibelius orvos és Maria Charlotta Borg gyermekeként látta meg a napvilágot Johan Julius Christian Sibelius néven. Édesapja két és fél éves korában elhunyt, így édesanyjuk egyedül nevelte fel három gyermekét.
Maria Sibelius két idősebb gyermekével: Lindával és Jannéval (Fotó: sibelius.fi)
Felmenői között svédek és finnek is voltak, otthon – az akkori szokás szerint – svédül beszéltek, csak 8 éves korában tanult meg finnül. Hétévesen kezdett zongorázni, 14 évesen hegedülni tanult. Egyes források szerint 10, mások szerint 16 évesen, 1881-ben írta első darabját hegedűre és csellóra Vesipisaroita (Vízcseppek) címmel.
|
Jean és Aino Sibelius (Fotó: sibelius.fi)
1893-ban Viipuriban megbízásra írta Sibelius a Karélia-szvitet, a darab három részből áll: Intermezzo, Ballada és Alla Marcia.
Jean Sibelius: Karelia-szvit (Opus 11) előadja az Észt nemzeti szimfonikus zenekar, vezényel Sasha Mäkilä
1896-ban barátja, Robert Kajanus kapta meg a helyét az egyetemen, de helyette állami évjáradékot kapott, amelyet később élete végéig meghosszabítottak – így a zeneszerzésre fordíthatta minden idejét.
Albert Edelfelt: Sibelius (1904) (Fotó: sibelius.fi)
Ahogy erősödött a finnek nemzeti öntudata, úgy nőtt az orosz elnyomás. A nemzeti ellenállás jegyében írta Sibelius 1899–1990-ben legismertebb művét, a Finlandiát, amely tulajdonképpen a finnek második himnusza.
Jean Sibelius: Finlandia, Opus 26, a videón csodás képeket láthatunk Finnországról
Szintén 1899-ben írta meg a nemzeti romantika jegyében első szimfóniáját is Sibelius, az E-mollt (Opus 39).
Sibelius I. E-moll szimfóniája, Orchestre de Paris, vezényel Paavo Järvi
1901-ben néhány hónapot Olaszországban töltött a Sibelius család. Ott kezdte írni a II. D-dúr szimfóniáját.
Sibelius II. D-dúr szimfóniája, Opus 43, a WDR Sinfonieorchestert Jukka-Pekka Saraste vezényli
Ebben az időben több művész is letelepedett a Helsinkitől 30 km-re fekvő Tuusula tó partján. Sibeliusnak elege lett a zajos fővárosi életből, ezért a család 1904-ben kiköltözött Järvenpää-be, otthonukat feleségéről Ainolának nevezte el. Ainolában, ahol felesége nyugodt életet teremtett számára, nagy lelkesedéssel dolgozott.
Akseli Gallen-Kallela: Sibelius (Forrás)
1906-ban született az Észak lánya (Pohjolan tytär) (Opus 49) című szimfonikus költeménye, 1907-ben pedig a III. (C-dúr) szimfóniája (Opus 52). Európa szerte egyre több helyen ismerték és tisztelték Sibeliust, így például többször vezényelte Angliában a III. szimfóniáját.
Sibelius: Észak lánya, a dán Orkester Nordent Rolf Gupta vezényli
1908-ban rosszindulatú gégedaganatot diagnosztizáltak nála, amit Berlinben sikeresen megoperáltak. Ez után több évre abbahagyta a szivarozást és az alkoholfogyasztást. Ezekben az években súlyos depresszióval is küzdött Sibelius.
(Fotó: sibelius.fi)
Remekművei ebben a korszakban:
1908-ban: Éjszakai lovaglás és napfelkelte (Öinen ratsastus ja auringonnousu) (Opus 55) című szimfonikus költemény. A Voces intimae vonósnégyes (1909), a IV. A-moll szimfónia (Opus 63) (1911), Bardi című szimfonikus költemény (Opus 63) (1913) és a Luonnotar szopránra és zenekarra írt szimfonikus költemény (Opus 70) (1913)
Gwyneth Jones énekli Sibelius Luonnotar című szimfonikus költeményét, a londoni szimfonikusokat Doráti Antal vezényli 1960-ban
1910-ben Sibelius nemzetközi elismertsége tovább nőt, többször koncertezett külföldön, így például Göteborgban, Rigában, Koppenhágában, Berlinben és Párizsban
1914-ben, Sibelius az Egyesült Államokba utazott, ahol a Cunnecticat-i Norfolk zenei fesztiválon vezetésével mutatták be a Najádok (Aallottaret) szimfonikus költeményét (Opus 73).
Jean Sibelius: Najádok (Aallottaret) szimfonikus költemény (Opus 73), a Helsinki Filharmonikus Zenekart Susanna Mälkki vezényli
Útja során művei pozitív fogadtatást kaptak, és minden koncertje teltházas volt. Ezen utazás során kapta meg a Yale Egyetem díszdoktori címét.
A Yale egyetem díszdoktora (Fotó: sibelius.fi)
Sibelius 1905-ben (Fotó: sibelius.fi)
Az I. világháború alatt bevételei csökkentek, és kénytelen volt minden megbízást elvállalni. E korszaknak a legjelentősebb darabja az V. Esz-dúr szimfónia (1919, Opus 82). A műben Sibelius egyesíti a szimfónia, a szimfonikus költemény és a szimfonikus fantázia műfajokat.
Sibelius V. Esz-dúr szimfónia (Opus 82), a Bécsi Filharmonikusokat Leonard Bernstein vezényli
1920–1922-ben elcsendesedett Sibelius, ezután született meg érett korszakának két fő műve a VI. (Opus 104) és a VII. C-dúr (Opus 105) szimfónia 1923-ban és 1924-ben.
Sibelius 1923-ban (Fotó: sibelius.fi)
Ebben az időszakban egyre nehezebben dolgozik, és egyre kritikusabban szemléli saját műveit. A korszak utolsó nagyszabású művei a Tapiola (1926) szimfonikus költemény és Shakespeare A vihar, című darabjára írt zenemű (1926). 1929-ben, az utolsó művei hegedűre és zongorára íródtak (Opus 114 és 116).
Sibelius zongorája Ainolában (Fotó: sibelius.fi)
Úgy tartják, hogy az utolsó megjelent Sibelius műve Akseli Gallen-Kallela temetésére született Surusoitto orgonára írt gyász zenéje (Opus 111b) (1931), ez felesége szerint már a – soha be nem fejezett – VII. szimfónia alapja volt.
Sibelius: Surusoitto, orgonán előadja Andrea D'Eusebi
(Fotó: sibelius.fi)
Sibelius és családja Ainolában, 1927 és 1945
Jean Sibelius és Ormándy Jenő Ainolában 1951 (Fotó: sibelius.fi)
Aino és Jean Sibelius Ainolában (Fotó: sibelius.fi)
Sibelius agyvérzésben hunyt el Ainolában 1957. szeptember 20-án 91 éves korában. Tiszteletére az ENSZ közgyűlésén egy perces néma csenddel adóztak. Az akkori főtitkár, Sir Leslie Munro ezekkel a szavakkal emlékezett rá:
„Sibelius az egész világé. Az egész emberiséget gazdagította zenéjével.”
Sibeliust egész Finnország gyászolta, a nemzet halottja volt, a helsinki székesegyházban tartott gyászmise után Ainolai otthonának kertjében temették el.
Sibelius temetése, 1957. szeptember 30.
Timo Koivusalo Sibelius című filmjének a bemutatója
Forrás: sibelius. fi, finn Wikipedia, magyar Wikipedia