Otthon, Magyarországon nem jártam gombászni, viszont itthon, Finnországban hamar szenvedélyemmé vált. Óvatosan fogtam hozzá, bújtam a finn gombászkönyveket, és sokat olvastam az Interneten a gombákról. Csak olyan gombát szedek le, és készítek el, amit ismerek. Ha mégis találok valamilyen csábító, új, eddig ismeretlen gombát, akkor azt a többitől elkülönítve viszem haza, s csak akkor készítem el, ha már 100 százalékig biztos vagyok a dolgomban. 

Bár az erdők magántulajdonban vannak Finnországban, a hagyomány és a törvény szerint bogyókat és gombát bárkinek szabad gyűjtenie, leszámítva a házak 50 méteres körzetét. 

Mivel erdőben élünk, sokszor nem is megyek távolabb a házunktól, elég csak körbejárni a kertben, és máris sokféle gombát tudok összeszedni. De nagy élmény az is, amikor az erdő mélyén sétálva keresek, és találok finomabbnál finomabb gombákat.

Sárga rókagomba

A finnek nagy kedvence, az eres termőrétegű sárga rókagomba, a kanttarelli, amiből leggyakrabban mártást készítenek. 

Itt a kanttarellikastike, a sárga rókagomba mártás receptje.

Sárga rókagomba, kanttarelli vagy keltavahvero, Cantharellus cibarius

Tinóruk – tatit

Főleg a különféle tinórukat szedem, mert a csöves termőrétegük miatt itt a legkisebb tévedési lehetőség. Bár a tinóruk közül is találkoztam egy nem ehető fajtával, az epe ízű tinóruval (sappitatti, Tylopilus felleus) – mint a neve is mutatja, nagyon keserű, nem ehető, de azért mégsem mérgező gomba. A mérgező sátántinórut és farkastinórut nem láttam, bár ezek sem halálosan mérgezők „csak” hányást, hasmenést okoznak.

Érdestinóruk – punikkitatit

Az első, már bátran ajánlható gomba csoport, amelyet szedtem, az érdes tönkű tinóruk voltak. Ezek könnyen felismerhetők, mert a tönkjüket fekete, szürke vagy barnás pikkelyek borítják. Kalapjuk sokféle színű lehet attól függően, hogy milyen fa gyökerével él együtt.  

Vörös érdestinóru, haavanpunikkitatti, Leccinum aurantiacum

Barna érdestinóru, lehmäntatti, Leccinum scabrum

Kormostönkű érdestinóru, koivunpunikkitatti, Leccinum versipelle

 Felszíne vágásra megfeketedik.

Tehéntinóru, nummitatti, Suillus bovinus

Tarkatinóru vagy tarka fenyőtinóru, kangastatti, Suillus variegatus 

A tarkatinórú (kangastatti, Suillus variegatus) húsa sárga színű, amely vágásra kékül

Molyhos tinóru, samettitatti, Xerocomus subtomentosus

Barna gyűrűstinóru, voitatti, Suillus luteus

Vargányák – herkkutatit

Vörösbarna vargánya, männynherkkutatti, Boletus pinophilus

Ízletes vargánya, herkkutatti, Boletus edulis

A tinóruk rántva a legfinomabbak, de nagyon sokféle módon kerülhetnek asztalra: leves, pörkölt, paprikás, sült gomba, gombás rántotta, saláta, savanyúság készíthető belőlük. A szárított gomba sokféle étel fűszere is lehet. 

Gombapaprikás erdei gombákból

Télire előfőzve és fagyasztva, illetve szárítva tettem el a tinórukat. 

Galambgombák – haperot

Galambgombából majd 100 fajta létezik, én is összeakadtam jó párral. Mérgezővel nem, de nem ehetővel igen. Ilyen a sokatmondó nevű hánytató galambgomba, tulipunahapero, Russula emetica. Nem ettem belőle.

Galambgombák, haperot, Russulales

Sokféle formában elkészíthető a galambgomba: levesnek, paprikásnak, savanyúságnak, és finom a gombás rántottában is, de szerintem a legjobb a sokféléből összeállított sült gombában. 

Előfőzés után sokat lefagyasztottam belőle.

Sült gomba mindenféle tinóruból és galambgombából

Tejelőgombák

Nagyon sokféle tejelőgomba nő Finnországban. A magyar gombás könyvek és honlapok szerint ezek legtöbbje nem ehető keserű ízük miatt. Azonban ezeket Finnországban nagyon szeretik, előkezelés után finom ételeket készítenek belőlük. Az előkezelés főzést jelent, forrás után ‒ fajtától függően ‒  5, 10 vagy 20 percig főzik, majd alaposan leöblítik a gombákat.

A tejelőgombákat szárítva, sózva, fagyasztva teszik el télire.

Előfőzés után elmúlik a tejelőgombák keserű íze

A tejelőgombákból készül a hagyományos finn gombasaláta. A főtt, apróra vágott gombát kevés hagymával, sóval, borssal ízesítik, majd kevés tejszínt öntenek hozzá, vagy habtejszínt kevernek bele, esetleg kermaviilit, ami a tejföllel helyettesíthető. Van, aki egy kis ecetet és cukrot is tesz bele. Aprított zöld petrezselyem csak javít az amúgy is csodás ízén.

A hagyományos finn gombasaláta készítése - finnül

Rőt tejelőgomba

Finnországban sokan szeretik a rőt tejelőgombát, amelyet a magyar szakirodalom kellemetlen íze miatt a nem ehetők közé sorol, azonban 10 perces főzés után a keserű íz elmúlik. Mártást készítettem belőle, de vegyes erdei gombalevesben is finom.

Fagyasztva és szárítva tettem el télire.

Rőt tejelőgomba, kangasrousku vagy kangassieni, Lactarius rufus

Tejszínes rőt tejelőgomba mártás

Északi tejelőgomba és szürkülő tejelőgomba

 Északi tejelőgomba, haaparousku, Lactarius trivialis és a kicsit barnásabb színű: szürkülő tejelőgomba, harmaarousku, Lactarius vietus

 Északi tejelőgomba, haaparousku, Lactarius trivialis és a kicsit barnásabb színű: szürkülő tejelőgomba, harmaarousku, Lactarius vietus

Lilásodó tejelőgomba

Nagyon hasonlít a lilásodő tejelőgomba az északi tejelőgombára, de leszedés után körülbelül fél órával a teje lilás, feketés színű lesz.

Lilásodó tejelőgomba, korpirousku, Lactarius uvidus

Kámforszagú tejelőgomba

A kámforszagú tejelőgomba nagyon hasonlít a rőt tejelőgombára, de szára és lemezei sötétebb színűek. Ez az egyik tejelőgomba (a másik az ízletes rizike), amelyik nem igényel előkezelést, egyenesen rakhatjuk a serpenyőbe.

Kámforszagú tejelőgomba, sikurirousku, Lactarius camphoratus

Rőt tejelőgomba, kangasrousku vagy kangassieni, Lactarius rufus (balra) és a kámforszagú tejelőgomba, sikurirousku, Lactarius camphoratus (jobbra)

Tejelő gombák (Lactarius)

Nyírfa-szőrgomba

A nyírfa-szőrgombát a hazai szakirodalom a mérgező vagy az ehetetlen kategóriába sorolja. Finnországban bő vízben történő 10-20 perces előfőzés, átöblítés után fogyasztják, például a hagyományos finn gombasalátába keverik, de vegyes tejelőgomba gombamártásba is használják.

Szárítva, sózva tartósítják.

Nyírfa-szőrgomba, karvarousku, Lactarius torminosus

Bimbós pöfeteg

A kertben, a faház mögött boszorkánykörben találtam rengeteg bimbós pöfeteget.

Bimbós pöfeteg, känsätuhkelo, Lycoperdon perlatum

A legfinomabb rántva volt, de sütve is jó

Tettem el belőle elősütve, lefagyasztva télire egy keveset.

Sárga korallgomba

Újdonság volt számomra a sárga korallgomba, előtte sohasem hallottam felőle. Amikor először láttam, gyanakodva méregettem, azután otthon megnéztem a könyvben. Örömmel olvastam, hogy ehető, finom gomba. Azóta is sokat találtam, még a házunk közvetlen közelében is. A fiatal példányokat érdemes fogyasztani.

Sárga korallgomba, keltahaarakas, Ramaria flava

Levesbe, paprikásba, sütve is nagyon finom, de készítettem belőle savanyúságot is a nagymamám receptje szerint. 

Télire is eltettem belőle: előfőzés után lefagyasztottam.

Gerebengombák

Cserepes gerebengomba

Október közepén találkoztam az erdőben a cserepes gerebengombával. Csak a fiatal gomba ehető, mert később megkeseredik. Magyarországon ritka, ezért kímélni kell, nem ajánlják leszedését. Azt olvastam, Erdélyben sok van belőle.

Cserepes gerebengomba, kuusensuomuorakas, Sarcodon imbricatus

A cserepes gerebengomba tüskés termőrétege

Gombasalátába, paprikásba finom, erős íze miatt más gombákkal keverve ajánlott használni. 

Télire szárítva tettem el.

Sárga gerebengomba

A gerebengombafélék másik képviselője a sárga gerebengomba. Ennek is tüskés termőrétege van. 

Sárga gerebengomba, vaaleaorakas , Hydnum repandum

A sárga gerebengomba tüskés termőrétege

Rántva és sütve is nagyon finom.

Szárítva tettem el télire.

Fakó zsemlegomba 

Szintén októberben találkoztam először a fakó zsemlegombával. 

Fakó zsemlegomba, lampaankääpä, Albatrellus ovinus

Sütve, rántva nagyon finom. 

Az apróbb darabokat, amiket nem rántottam ki, megszárítottam, jó lesz télire.

Barna csészegomba

Leginkább a fafülgombához (júdásfülegomba) hasonlít, így távol-keleti ételekbe ajánlott, de bármely gombás ételbe használható más gombákkal keverve.

Barna csészegomba, maksamaljakas, Peziza badia

Redős papsapkagomba

Végére hagytam az első gombát, amely már május közepén megjelent a kertünkben és az erdőben, ugyanis halálos mérgezést is okozhat: ez a redős papsapkagomba (korvasieni, gyromitra esculenta). A magyar oldalak, a halálosan mérgező fajták között tartják nyilván, Finnországban, viszont a piacon is árulják. A titok nyitja a megfelelő előkészítés. 

Redős papsapkagomba, korvasieni, Gyromitra esculenta

A redős papsapkagomba előkészítése

A megtisztított redős papsapkagombát legalább háromszoros mennyiségű vízben kell főzni nyitott ablak mellett, mert a gőzében is található a méregből. A forrás után legalább 10 percig kell főzni, utána bő vízzel leöblíteni. Majd újabb 10 perces főzés és öblítés következik. A biztonság kedvéért én ezt harmadszor is megismételtem. 

Előkészítés után tejszínes gombamártást főztem belőle, és semmi bajom sem lett tőle. De finom tejszínes leves is készíthető a redős papsapkagombából, sőt a lazaclevest is jól kiegészíti, természetesen a már leírt alapos, hosszadalmas előkészítés után.

Senkinek sem javaslom, hogy fogyasszon redős papsapkagombát, ezt mindenki csak saját felelősségére tehetné, mint ahogy én is tettem.

Légyölő galóca

A mérges gombák közül legtöbbször a légyölő galócát láttam. A nevét onnan kapta, hogy papírra kenve, légypapírnak használták. Ezt mi is kipróbáltuk: papírt bekentünk vele, és fölakasztottuk, néhány légy valóban elpusztult tőle, szó szerint földobta a talpát, hanyatt fekve találtunk 4-5 legyet. Amikor a papír megszáradt, többé nem működött a dolog.

Légyölő galóca, punakärpässieni, Amanita muscaria

Gyilkos galócát nem láttam, és az általam olvasott finn gombáskönyvekben sem szerepelt, ebből arra következtettem, hogy errefelé nem túl gyakori, nem ez az első számú közellenség.

Sokféle lemezes gomba is van az erdőnkben, ezek közül csak kevés fajtát szedtem: a galambgombákat és a rőt tejelő gombát, mert a többiben nem voltam biztos, így azután azokhoz nem nyúltam.

Oldalak, amelyek sokat segítettek a gombák fölismerésében:

Wikipedia, Miskolci Gombász Egyesület, Netgombász, Gombamánia