Az egyik ilyen híres-hírhedt eset volt, amikor a korábbi olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi megsértette a finneket azzal, hogy szidta a konyhájukat. Bár abban az időben az volt a kérdés, hogy az európai élelmiszerbiztonsági ügynökség székháza Pármában vagy Finnországban legyen. Pár évvel később, a híres angol séf, Gordon Ramsay tett megjegyzéseket a hagyományos finn ételekre.
Legutóbb pedig pár héttel ezelőtt a menedékkérők tiltakoztak Ouluban, ahol a szálláson kapott étel nem felelt meg az ízlésüknek. Megjegyzem, azt kapták, amit a város iskolásai és idős emberei is ettek.

Akkor tehát, miért is nem ízlik a finn étel a külföldieknek?

Maarit Knuuttila, a Helsinki Egyetem néprajzos docense elmondása szerint „az első ok, hogy mindenki a saját konyháját szereti, azokat az ízeket, amelyen felnőtt. A finn konyha pedig – akár jelentősen is – eltér az általuk megszokottól. Ez természetesen nem elegendő magyarázat, mert például az olasz vagy thai ételek népszerűek világszerte.”
Knuuttila azt gyanítja, hogy a finn konyha egyszerű fűszerezése lehet a másik oka annak, hogy más nemzetek fiai nem kedvelik. „A hagyományos finn konyha kevés fűszert használ: sót, borsot és cukrot. A hagyományos konyhának nem részei a fűszernövények, mivel nem nőtt vadon és a kertben friss bazsalikom vagy épp koriander.”

Johanna Mäkelä, a kulináris művészetek professzorának is hasonló a véleménye. „Számos konyha használ akár egy fogásban is 10-15 különböző fűszert, amelyek együtt alkotják az adott ízvilágot. A finn konyhára az enyhe ízvilág a jellemző, a nyersanyagok íze dominál.”

„A másik ok a nyersanyagok választéka, különösen a hosszú tél alatt nehéz volt a friss zöldségek beszerzése. Télen a zöldségek közül csak a karórépa (lanttu - Brassica napus subsp rapifera), burgonya, sárgarépa és káposzta kerülhetett az asztalra. A gabonák közül a rozs és az árpa termett, emellett disznóhúst és halat ettek a finnek. Manapság persze egyrészt üvegházakban termelnek például paradicsomot, uborkát Finnországban. Másrészt pedig a világ minden tájáról érkezik friss zöldség.” – fejti ki Knuuttila.

Tejszínes finn halleves lazacból

És mint minden konyhát, a finnt is jellemzik olyan ízek, amelyek az idegenek számára furcsának tűnnek. Ezek közé tartozik, például, a rozskenyér savanyúsága vagy a tej, amelyet gyakran használnak nyersanyagként a főzéshez.

„A tejtermékek más módon használjuk, mint a többi nemzet, így például a hallevesbe vagy a zabkásába tej, tejszín is kerül.” – folytatja Johanna Mäkelä. (A gyümölcsleves-gyümölcspudingba, a kiisselibe meg vizet tesznek – a szerk.)

Kiisseli: a finn gyümölcsleves

A finn konyha bírálóinak másik érve még az ételek elkészítési módja. Erre Knuuttila akkor jött rá, amikor Kínában élt. „Az egyik barátom megkérdezte, hogy miért csak főzitek az ételeket. Lehetne serpenyőben vagy olajban is sütni. Ha csak vízben főzünk, akkor nem kap plusz ízt az étel.”

Az ételek ízét befolyásolja az is, hol eszünk

„Például, ha a közétkeztetésben olyan ételt szeretnének főzni, ami mindenkinek ízlik, az pedig nem fog senkinek sem ízleni.” – teszi hozzá Knuuttila.
A nagykonyhákban az előírásoknak megfelelően főznek, a legfontosabb szempont az, hogy az étel egészséges legyen, nem pedig az, hogy ízletes. Így azután kerülik a szakácsok a só, a cukor és a zsír túlzott használatát, az egészséges táplálkozás sokkal fontosabb a finneknek, mint az étel élvezete.

„Régen az evés célja az volt, hogy energiát adjon a nehéz munkához, nem pedig, hogy örömet, élvezetet okozzon.” – egészíti ki Knuuttila. A finnek nem igazán büszkék a konyhájukra, bár mondjuk a boltokban kapható konyhakész húsfélékre vagy a burgonyaválasztékra büszkék lehetnek. 

„Sokáig Helsinkiben az éttermekben csak a klasszikus közép-európai ételeket kínáltak. Ma már egyre több helyen kiemelik, hogy ez bizony finn étel, és miért ne? Az olaszok is hirdetik, hogy olasz az étel.”

Forrás: Helsingin Sanomat, Jukka Lehtinen