Nem túl messze Finnország legnagyobb tavától, a Saimaa tótól – amelyben a Saimaa tavi gyűrűsfóka is él – Ruokolahti község területén, Dél-Karélia (Etelä-Karjala) régióban található az erdő mélyén megbúvó hétméteres Kummakivi, a furcsa, különös, meglepő kő.

Először 2017 nyarán jártunk a Kummakivinél, majd 2018-ban újra elmentünk, és az új tapasztalatok alapján frissítettük írásunk. 

Bizonyos szemszögből elég ijesztőnek tűnik a gránittömb, de ha körbejárjuk, látszik, hogy biztosan áll a Kummakivi az alatta fekvő másik sziklán, amely minden bizonnyal még hatalmasabb a föld alatt.

Valamikor a jégkorszakban hozhatta magával egy gleccser a furcsa követ. A jég elolvadt, a gránitszikla ottmaradt a másik tetején megülve. Több, mint 10 ezer éve.

Finnországban a legtöbb erdő magántulajdonban van, így van ezzel a területtel is, amelyiken a Kummakivi fekszik. Bár maga a Kummakivi 1962 óta védett, nem környezetvédelmi területen található. Azonban a „jokamiehenoikeus” (az átlagember joga, a természethez való jog) névre hallgató törvény alapján, bárki bemehet az erdőbe, és kirándulhat, bogyókat, gombát gyűjthet ott. Viszont a házakhoz nem szabad 50 méternél közelebb menni, hogy ne zavarják az ott élőket. Így a terület tulajdonosa csak annyit tehet, hogy megkéri a kirándulókat, legalább ne a kertjén át menjenek a kőhöz. 

Hogyan juthatunk el a Kummakivihez?

Csakis autóval vagy motorral. A kőhöz vezető jobbik út egy kis erdei parkolóból indul, ennek a koordinátái: 61.490564, 28.447999 (Ezt kell a Google Maps keresőjébe beírni.)

Amikor már majdnem megérkezünk, a Kummakiventie egy kanyarulatában két kis tábla jelzi az utat. Mi először ezen indultunk el, mint később kiderült, jó döntés volt.

Azután a parkolóban még meg kell találni a nem túl feltűnő ösvényt, amely a kőhöz vezet.

Színes műanyagszalag mutatja, merre induljunk el. De óvatosan haladjunk, mert mocsaras a terület, legjobb, ha gumicsizmában megyünk. Amikor azt hisszük, hogy egy fűcsomóra léptünk, pillanatok alatt bokáig merülhetünk a zsombékosban. 

Az erdőben kis patakon kell átkelnünk, amikor a Kummakivihez sétálunk.

A patakon átvezető hidacska 2017-ben

A patakon átvezető hidacska 2018-ban, kissé leromlott állapotban

Körülbelül 20 perc séta után láttuk meg az erdő tulajdonosának a nyaralóját (mökki).

Majd az ösvény kanyarulata után egyszer csak előttünk magasodott a hatalmas szikla.

A másik ösvényhez ebben az irányban indultunk el. A táblára a Sammalsilta (moha híd) nevet vésték föl.  Mint később kiderült, kissé nagyzoló hídnak nevezi a tavon átvezető, a mocsárra lefektetett pallókat.

Az út egy gyönyörű tó, a  Pitkäjärvi (hosszú tó) mellett vezet.

A vidék mocsaras, Finnország 30 százalékát fedi mocsár. 

Erről itt írtunk: Láp, suo: Linnaistensuo

És akkor elértünk a "hídhoz", ami a tó mocsaras gázlóján lefektetett rönköket és deszkákat jelent. 

Amelyet megevett az idő vasfoga. Így azután az egyik deszka beszakadt. Épp, hogy megúsztuk az elesést, de azért bokáig besülyedtünk a vízbe.

Az út mellet egy kavicsbánya van, pontosabban kavics őrlő, a kivájt követ aprítják, őrlik kisebb-nagyobb szemű kaviccsá, homokká.

Nos, bármelyik úton is jutunk el a Kummakivihez, a furcsa kőhöz megdöbbentő látványban lesz részünk.

A szikla tetején erdeifenyő áll, állítólag 30 éves . 

A két kő találkozásánál van egy kis lyuk is, amely csak egy bizonyos szögből látszik. 

Ha szeretnénk élvezni is a kirándulást, akkor mindenképp vigyünk gumicsizmát és szúnyogriasztót. Az erdőben ugyanis kiéhezett szúnyogok tömege csap le ránk.  

Forrás: fi.wikipedia.org, retkipaikka.fi

Képek: © finnorszag-unkari.hu, Kecskés Szilvia