Több is, mint furcsa, megdöbbentő, lenyűgöző, amikor rövid erdei séta után egyszer csak ott állunk a furcsa kő, a Kummakivi előtt.
Nem túl messze Finnország legnagyobb tavától, a Saimaa tótól – amelyben a Saimaa tavi gyűrűsfóka is él – Ruokolahti község területén, Dél-Karélia (Etelä-Karjala) régióban található az erdő mélyén megbúvó hétméteres Kummakivi, a furcsa, különös, meglepő kő. Először 2017 nyarán jártunk a Kummakivinél, majd 2018-ban újra elmentünk, és az új tapasztalatok alapján frissítettük írásunk.
Bizonyos szemszögből elég ijesztőnek tűnik a gránittömb, de ha körbejárjuk, látszik, hogy biztosan áll a Kummakivi az alatta fekvő másik sziklán, amely minden bizonnyal még hatalmasabb a föld alatt.
Valamikor a jégkorszakban hozhatta magával egy gleccser a furcsa követ. A jég elolvadt, a gránitszikla ottmaradt a másik tetején megülve. Több, mint 10 ezer éve.
Finnországban a legtöbb erdő magántulajdonban van, így van ezzel a területtel is, amelyiken a Kummakivi fekszik. Bár maga a Kummakivi 1962 óta védett, nem környezetvédelmi területen található. Azonban a „jokamiehenoikeus” (az átlagember joga, a természethez való jog) névre hallgató törvény alapján, bárki bemehet az erdőbe, és kirándulhat, bogyókat, gombát gyűjthet ott. Viszont a házakhoz nem szabad 50 méternél közelebb menni, hogy ne zavarják az ott élőket. Így a terület tulajdonosa csak annyit tehet, hogy megkéri a kirándulókat, legalább ne a kertjén át menjenek a kőhöz.
Hogyan juthatunk el a Kummakivihez?Csakis autóval vagy motorral. A kőhöz vezető jobbik út egy kis erdei parkolóból indul, ennek a koordinátái: 61.490564, 28.447999 (Ezt kell a Google Maps keresőjébe beírni.)
Amikor már majdnem megérkezünk, a Kummakiventie egy kanyarulatában két kis tábla jelzi az utat. Mi először ezen indultunk el, mint később kiderült, jó döntés volt.
Azután a parkolóban még meg kell találni a nem túl feltűnő ösvényt, amely a kőhöz vezet.
Színes műanyagszalag mutatja, merre induljunk el. De óvatosan haladjunk, mert mocsaras a terület, legjobb, ha gumicsizmában megyünk. Amikor azt hisszük, hogy egy fűcsomóra léptünk, pillanatok alatt bokáig merülhetünk a zsombékosban. Az erdőben kis patakon kell átkelnünk, amikor a Kummakivihez sétálunk.
A patakon átvezető hidacska 2017-ben
A patakon átvezető hidacska 2018-ban, kissé leromlott állapotban
Körülbelül 20 perc séta után láttuk meg az erdő tulajdonosának a nyaralóját (mökki).
Majd az ösvény kanyarulata után egyszer csak előttünk magasodott a hatalmas szikla.
A másik ösvényhez ebben az irányban indultunk el. A táblára a Sammalsilta (moha híd) nevet vésték föl. Mint később kiderült, kissé nagyzoló hídnak nevezi a tavon átvezető, a mocsárra lefektetett pallókat.
Az út egy gyönyörű tó, a Pitkäjärvi (hosszú tó) mellett vezet.
A vidék mocsaras, Finnország 30 százalékát fedi mocsár. Erről itt írtunk: Láp, suo: Linnaistensuo
És akkor elértünk a "hídhoz", ami a tó mocsaras gázlóján lefektetett rönköket és deszkákat jelent.
Amelyet megevett az idő vasfoga. Így azután az egyik deszka beszakadt. Épp, hogy megúsztuk az elesést, de azért bokáig besülyedtünk a vízbe.
Az út mellet egy kavicsbánya van, pontosabban kavics őrlő, a kivájt követ aprítják, őrlik kisebb-nagyobb szemű kaviccsá, homokká.
Nos, bármelyik úton is jutunk el a Kummakivihez, a furcsa kőhöz megdöbbentő látványban lesz részünk.
A szikla tetején erdeifenyő áll, állítólag 30 éves .
A két kő találkozásánál van egy kis lyuk is, amely csak egy bizonyos szögből látszik.
Ha szeretnénk élvezni is a kirándulást, akkor mindenképp vigyünk gumicsizmát és szúnyogriasztót. Az erdőben ugyanis kiéhezett szúnyogok tömege csap le ránk.
Forrás: fi.wikipedia.org, retkipaikka.fiKépek: © finnorszag-unkari.hu, Kecskés Szilvia
|