Medveember, Karhumies, (Fotó: Anne Anttila/Päivänlehti)

Sulo Karjalainen  Medveember (Karhumies) néven ismert Finnországban. Hat, saját nevelésű medvével él. „Ők az én gyermekeim” – mondja róluk a Medveember.

 

 

 

Medveember, Karhumies, Fotó: Hannu Huttu/Iltalehti

Fotó: Hannu Huttu/Iltalehti

 

A 75 éves Sulo Karjalainen a vezetője a Kuusamói Nagyragadozó Központnak (Kuusamon Suurpetokeskus), amely az Észak-Pohjanmaa régióban (Pohjois-Pohjanmaa) található. 

 

 

A központ címe: 

Keronrannantie 31

93999 Kuusamo

Finnország

 

Cikkünk alapja a Päivänlehti cikke, amely Anne Anttila írása.

 

Nagyon éhesek a medvék tavasszal, amikor fölébrednek téli álmukból, hiszen testsúlyuk a harmadával csökkent a hideg hónapok alatt. Így azután van, mit bepótolniuk.  

Juuso, a közel 500 kg-os medve a legnagyobb lemért, állat Finnországban. 

„Naponta 20 kg-ot eszik, ebben sok féle étel szerepel: a rénszarvashústól a feket áfonyáig, de megeszik Juuso mindent, amihez hozzájut: hamburgert, cukorkát, cseresznyét. Különösen szereti a medve formájú gumicukorkát” – meséli vidáman a Medveember. 

 

Medveember, Karhumies, (Fotó: Anne Anttila/Päivänlehti)

(Fotó: Anne Anttila/Päivänlehti)

 

A finomságokat a park többi lakója is nagyon kedveli: Niisku, Tessu, Nätti, Reeta és Vyöti. A két anyamedve, Niisku és Tessu szereti a cukormentes üdítőket, Juuso húgai, Reeta és Nätti pedig nagyon kedvelik a körtével könnyített dupla hamburgert, hagyma nélkül. 

Bár a medvék elég súlyosak, nem foglalkoznak a kilokalóriákkal. A cukorkát a mancsukkal lapátolják be, a méz pedig komoly függőséget okoz számukra, annyira odavannak érte.

 

 

Juuso csemegézik. Rövid, angol nyelvű video a Barcroft TV csatornától

 

Az egész az 1970-es években kezdődött, amikor Erik S. Nyholm, ragadozókutató munkatársat keresett, s a feladatot, mintha csak Sulo Karjalainen számára találták volna ki. Kezdetben hiúzokat gondoztak, majd 1992-ben szerezték első tapasztalataikat a medvék világában. 

„Tavasszal sok kárt okoztak a vadászok, akik anyamedvéket lőttek le. A mi feladatunk az volt, hogy megkeressük az árván maradt kölyköket. Sok bocs nagyon rossz állapotban volt, éheztek, volt olyan, amelyiket autó ütött el” – meséli Sulo Karjalainen.

 

Medveember, Karhumies, (Fotó: Anne Anttila/Päivänlehti)

Karjaleinen medvéinek sok emberi tulajdonsága van. Például szauna után szívesen isznak egy kis üdítőt (Fotó: Anne Anttila/Päivänlehti)

 

Medveárvaház

 

A medveárvaház az elárvult bocsok mentésével kezdődött. 

„Nyholmmal és a fiával kutatóúton voltunk az erdőben, amikor egy erdeifenyő tövében lelőtt anyamedvét találtunk. A magas fán három bocs gubbasztott, a fiú fölmászott, és leadogatta a kismedvéket. Ölbe vettük, hazavittük őket.”

Az árvák öt hónaposak lehettek, elnevezték őket: a Tassu, Tessu és Tossu neveket kapták. 

„Az első héten be kellett vinni őket a házba, sőt egy ágyban aludtunk. Bár éjjel nem kellett pelenkát cserélni, de a cumisüveg munkában volt, sőt altatódalokat is énekelni kellett” – mesélte nevetve Sulo Karjalainen. 

Az árvaházba hamarosan új lakó érkezett, Nissu, akit autó ütött el. „A kis mackólányon sok sérülés volt. Hazavittem a kicsit, bekötöztem, gyógyszert adtam neki, azt hittük nem éli túl, mert furcsa görcsei voltak. Kiderült, hogy epilepsziája van, s bár a tünetei enyhültek, azért a betegsége nem múlt el teljesen.” 

 

Medveember, Karhumies, Fotó: Hannu Huttu/Iltalehti

Fotó: Hannu Huttu/Iltalehti

 

„Vyöti (vüöti) 1993-ban érkezett hozzánk, hasonló okból, mint a többiek, az ő édesanyját is megölték a vadászok. Az érkezése nagyon emlékezetes volt: rendőrautóval jött. Ő is gondos kezelést kapott, a meleg tej és a gyengéd gondoskodás megtette hatását. Ölbe vettem, simogattam, a cumisüveget a szájába dugtam, mígnem a kis árva bocs elaludt.”

 

 

A medveparkot bemutató rövidfilm. Forrás: karhutv.fi

 

Öreg medvét nem lehet megszelídíteni

 

Sulo Karjalainen szerint a medvebocsok nevelése hasonló, mint a kisgyerekeké. Ugyanúgy szükségük van szeretetre, de korlátokra is. És ha elnyerjük a bocs bizalmát, akkor igazi barátra lelünk. 

1996-ra az árvaházból nőtte ki magát a Nagyragadozó Központ. 

„Azért alapítottuk a központot, hogy megfigyelhessük, miként hat az állatokra az emberi gondoskodás. Mára tudjuk, hogy felnőtt medvéket nem tudunk megszelídíteni, csak bocsokat.”

Ezt a saját kárán tanulta meg Sulo Karjalainen, 1993-ban történt, hogy egy olyan medve ketrecét takarította, amelyik már idősebb korban került hozzájuk. Sietett, és hátat fordított a medvének,  ekkor az állat elkapta hátulról Sulót, és letépte a fél arcát.

 

Sulo Karjalainen (Fotó Anne Anttila/ Päivänlehti)

Sulo Karjalainen (Fotó: Anne Anttila/ Päivänlehti)

 

Ez a történet azonban nem rendítette meg a medvék iránti szeretetét. 

„Nem sokan vannak, akik együtt horgásznak, együtt gyűjtik a bogyókat a medvével, vagy együtt megy úszni vagy szaunázni egy egész medvecsaláddal” – meséli nevetve a medveember. 

Az együtt töltött évek alatt Sulo Karjalainen megtanulta a medvék jelbeszédét is: hangok, gesztusok, kézmozdulatok segítségével kommunikál az állatokkal. A medvéknek nagyon jó a szaglásuk, az ízérzékelésük. „A hallásuk azonban szelektív, mint a gyerekeké” – teszi hozzá Sulo Karjalainen.  

Megtanította a medvéket köszönni, ajtót nyitni, és ha kell, szépen ülnek.  

„Vyöti türelmesen várja a mozgó boltot, ücsörög az útszélen, s amikor megjön az autó, gyorsan felkel, és bemegy. A boltos ad neki egy almát, Vyöti dörmögve megköszöni, majd elmegy. Persze addig, amíg ő a boltban van, a többi vásárló kívül várakozik.”

 

Juuso, a festőművész, képei a medveparkban megvásárolhatók

 

Medveszótár

karhu medve
karhunpentu medvebocs
pentu kölyök állat, bocs
nalle maci, játék mackó
mesikämmen maci (mézes tenyér)
metsän kuningas az erdő királya, medve
otso medve (költői, elavult kifejezés)

 

A jellemek

 

Az erdők királyának meleg szíve és lélekkel teli gondolkodásmódja van. Az érzelmekkel nem takarékoskodik, és ki is mutatja azokat. 

 

Juuso és a Medveember készül a téli álomra

 

„A macik tudják, hogyan mutassák meg, ha féltékenyek, különösen a lányok verhetetlenek ebben a műfajban. A nők, nők, akár medvék, akár emberek” – állapítja meg a Medveember mosolyogva. 

Karjalainen medvecsaládja hattagú: az alapítók, a 25 éves Tessu és Niisku, valamint az egy évvel fiatalabb Vyöti. A fiatalabb generáció képviselői: a 17 éves Juuso és a 10 éves Reeta, ők Tessu és Vyöti bocsai voltak. A 11 éves macilány, Nätti: Niiskunak és Vyötinek a gyermeke.

 

Sulo Karjalainen medvéinek faja: barna medve (Ursus arctos).

„Mindegyiknek megvan a maga személyisége: Reeta tisztességes, Tessu nyugodt, Juuso-fiú nagyon szociális. Vyöti a medveparkunk királya, bár női mancsok alatt: különösen a csípős természetű Niisku asszony és az élénk természetű Nätti lány hihetetlen párosa mellett.”

A medvelányokat nem lehet egy ketrecben tartani, így a forgószél Nätti apjával, Vyötivel él. Anya és lánya, Niisku és Nätti rossz kapcsolata nem ritka a medvék között. A medvéknél megszokott, hogy az anya a lányát szélnek ereszti, amíg a fiával akár élete végéig is együtt él. 

„Az azonos nemű medvék nem élnek együtt, mert egymást vetélytársnak tartják. Az elválás a bocs három éves kora körül történik, amikor a kölyök ivaréretté válik. Így tehát a medvecsalád egyszerűen elosztja a bocsokat, lányok mennek apával, a fiúk anyával” – fejezi be a beszélgetést Sulo Karjalainen. 

 

 

A Visit Finland angolfeliratos rövid videója Karhumiesről

 

További filmek: Karhu TV

Kuusamói Nagyragadozó Központnak (Kuusamon Suurpetokeskus) oldala

A központ Facebook oldala

 

Forrás: Päivänlehti, Iltalehti