Nagyhét

A nagyhét minden napjának külön nevet adtak a finnek is. És minden naphoz valamilyen szokás is kapcsolódik.

A templomokat is feldíszítik Jézus feltámadásának ünnepén

Palmusunnuntai

A szent hét kezdő napját, Virágvasárnapot Pálmavasárnapnak nevezik, mert a Jeruzsálembe bevonuló Jézust pálmaágakkal is köszöntötték. A barka helyettesíti Finnországban is a pálmát, amelyet ajtó, ablak vagy ikon fölött őriztek meg egész évben. A később részletesen is leírt vesszőzés, virpominen mellett ezen a napon tették a helyére az új malomkövet. Ha sütött a nap, akkor jó árpa- és babtermés volt várható abban az évben.

Malkamaanantai

Ezen a napon az ártatlanul megvádolt szenvedő Krisztusra emlékezünk.
Nagyhétfő nevét talán Gerendahétfőnek fordíthatnánk, mivel ennek a napnak a jelmondata:
„Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?” (Mt 6,41)
„Kuinka näet rikan, joka on veljesi silmässä, mutta et huomaa malkaa, joka on omassa silmässäsi? ”
A „malka” szó arra utal a nap nevében, amikor az ember nem veszi észre saját, hibáit, hanem mindig másokat hibáztat.

Tikkutiistai

Nagykedd neve Pálcikakeddnek fordítható. Ezen a napon bicskával a fahasábokból pálcikákat hasítottak le. A hiedelem szerint a nagykeddi pálcákkal könnyebb volt tüzet gyújtani.

Kellokeskiviikko

Nagyszerdát Kolompszerdának hívják, mert ezen a napon vezették ki a teheneket a hosszú tél után az istállóból, kolompot akasztottak a nyakukba, és kihajtották őket ugrándozni a szabadba.

Kiirastorstai

Nagycsütörtököt a finnek Tisztítócsütörtöknek nevezik, emlékezve arra, hogy ezen a napon mosta meg Jézus a tanítványai lábát. És ezen a napon emlékezünk meg az utolsó vacsoráról. A „kiira” a svéd „skära” tisztítás szóból ered. Ugyanakkor a kiira a néphagyományban gonosz, boldogtalanságot hozó teremtmény, amelyet úgy űztek el, hogy a házat és a szántóföldeket szánnal körbejárták, miközben nagy zajt csaptak, és égő kátránnyal füstöltek. Ezzel űzték el a gonosz kiirát. Ennek a hagyománynak a mai élő változata a húsvéti máglya, a Pääsiäiskokko.

Pitkäperjantai

Hosszúpénteknek nevezik Nagypénteket a finnek, bár nevezték Jópénteknek vagy Nagypénteknek is. Ezen a napon Krisztus szenvedéseire, keresztre feszítésére emlékezünk. Ezen a napon nem gyújtottak tüzet, csak hideg ételt ettek, mint például kenyeret és mämmit. Tilos volt aznap vendégségbe menni, hajat vágni és énekelni. Rongyba csavart orsóval megidéztek jó szellemeket, tündéreket, segítőket. Ezen a napon javították a halász- és horgászfelszerelést.
Ha aznap fújt a szél, akkor szeles nyár volt várható.

Lankalauantai

Nagyszombaton, Fonalszombaton festéket főztek, és megfestették a fonalakat. Ezen a napon volt Isten a leggyengébb, így ekkor támadtak a boszorkányok, ezért ilyenkor gyújtották a húsvéti máglyát. (Ezekről részletesebben is írunk lejjebb.)

Sukkasunnuntai

Zoknivasárnapnak nevezték húsvét vasárnapját. A nagyhét utolsó napján a nappal együtt keltek, ha egyáltalán lefeküdtek. Új ruhát vettek föl, és mezítláb kimentek táncolni a felkelő nappal együtt. Ha fényesen sütött a nap, az jó évet jósolt.
A régi időkben azt hitték, hogy a varjú károgása előtt meg kell mosni a szemet, hogy a nyáron ne barnuljanak le. Ezen a napon ették a húsvéti tojást, és mindenféle versenyeket rendeztek, ugráltak, hintáztak.
A tojás a termékenység és az újjászületés jelképe, hiszen a húsvét Krisztus feltámadása mellett a természet is legyőzi a halált, a hosszú tél után eljön a tavasz.

Húsvéti muzsika

A kórusmuzsika nagy népszerűségnek örvend Finnországban, a kisebb településeknek is van saját kórusa. Húsvétkor főleg a templomokban adnak koncertet, a legnépszerűbbek Bach művei: a Máté passió, a János passió és a Lukács passió.

Bach: Máté passió, elhangzott Nagycsütörtökön 2017-ben a helsinki Johanneksenkirkko-ban, vezényelt: Paul Hillier

Húsvéti ételek – Pääsiäisruoat

Országrészenként elég nagy eltérés lehet a hagyományokban, így például Nyugat-Finnországban a tanyákon, gazdaságokban egyházi ünnep lévén húsvét, nem fogyasztottak alkoholt, mint más ünnepek alkalmából és, mint más vidékeken. A húsvéti ételek közül a báránysült nagyon népszerű Finnországban is, akárcsak sok más keresztény országban, de találunk sajátos finn fogást is a húsvéti asztalon.

Hagyományos húsvéti ételek Finnországban:

• mämmi – rozslisztből, rozsmalátából készült édesség, amelyet kevés cukorral megszórva, tejjel vagy tejszínnel nyakon öntve ettek, (mämmi recept magyarul, Ildikó kokki blogjáról)
• munamaito – sárga túró: tejből, tojásból, cukorból készített édesség (itt egy recept magyarul)
• verimakkara, mustamakkara – véres hurka, amelyet hagyományosan árpadarával és rozsliszttel készítenek, sőt valamikor még darált hús is kerül bele
• tuore leipä – friss kenyér, ez azért érdekes, mert régen általában sokáig elálló, gyakran teljesen száraz rozskenyeret ettek egész évben, csak ünnepekkor készült friss kenyér
• lammaspaisti – báránysült
• uunijuusto – a frissen borjadzott tehén előtejét, a kolosztrumot sütőben sütik meg, lekvárral vagy fahéjas cukorral tálalják

Mämmi cukorral és tejjel

Húsvéti díszítés – Pääsiäiskoristeet

Húsvétkor a finnek is földíszítik a lakást például barkával, kihajtatott nyírfaágakkal, virágokkal, közülük legkedveltebb a nárcisz. A gyerekes családokban szokás a tojásfestés, és edényben perjeféléket hajtatnak. Az üzletekben pedig sokféle dísz és csokoládé húsvéti nyúl, csibe kapható.

Hajtatott perje – rairuoho (Fotó: SeppVei/Wikipedia)

Szobában hajtatott nyírfaág és barka

Húsvéti máglya – Pääsiäiskokko

Az északi országokban nagyszombaton gyújtják a húsvéti máglyát, amin régebben a boszorkányokat égették el jelképesen, és a tűzzel elűzték a gonosz szellemeket. Úgy tartották, hogy annál jobb, ha az égő máglyából minél több füst és szikra száll föl, mert így a boszorkányok és más gonosz szellemek nem tudnak ártani az embereknek.

A 300 lakosú Kuona község húsvéti máglyája

Villőzés, vesszőzés – Virpominen

Virágvasárnapot megelőző szombaton boszorkának öltözött kislányok járják a szomszédságot feldíszített vesszőkkel.

Kép: Visit Finland

Eleinte Kelet-Finnországban és Karjalában volt honos a vesszőzés, azaz virpominen. A háború után az elcsatolt Karjalából kitelepültek Dél-Finnországban is elterjesztették a szokást. Majd az 1980-as évektől már egész Finnországban járnak a kislányok vesszőzni, villőzni. Beöltöznek boszorkánynak, kezükben feldíszített barkaággal köszöntik a szomszédokat. Versben egészséget és szerencsét kívánnak, az áldásért pedig cserébe édességeket kapnak.

Ezzel a versikével kívánnak egészséget, frissességet a jövő esztendőre:
“Virvon, varvon, tuoreeks, terveeks, tulevaks vuodeks, vitsa sulle, palkka mulle”

Eredetileg Jézus virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulására emlékeztek a vesszőzéssel. Ez a szokás a Zobor vidéki villőzésnek felel meg.

Húsvéti boszorkányok – Pääsiäisnoita

Mára a húsvéti boszorkányok, vagy más néven trullik (ez rokon a troll szóval) hagyománya és a vesszőzés szokása összekeveredett. Eredetileg a boszorkánynak öltözött lányok járták a házakat és úgy tettek, mintha rosszindulattal viseltetnének az állatokkal szemben. A hiedelem szerint nagypénteken és nagyszombaton a leggyengébb Isten védő hatása, ezért kiszabadulnak a trullik, akik az istállókba akarnak bejutni megfejni a teheneket és az állatok szőréből-bőréből próbáltak kivágni egy darabkát. Régen olyanok öltöztek be boszorkánynak, akiket kirekesztettek a falu közösségéből vagy féltékenyek voltak szomszédaikra. A gazdák több féle módon védekeztek a gonoszok ellen, így például a már említett máglyákat is a távol tartásukra gyújtották.

Kép: Helsingin kaupunginmuseo (Helsinki Városi Múzeum)

Húsvéti zenebona – Pääsiäissoitto

Főleg Kelet- és Közép-Finnországban pásztor hangszerekkel zajongtak: furulyával, szarvból készült tülökkel, kolomppal. Régen a nagyhét elején összeszedték, megtisztogatták pásztor hangszereket. Azt a vizet, amelyben a kolompokat mosták, megitatták az állatokkal, hogy mindig hazataláljanak az erdőből.

Jarkko Aallonloiske saját készítésű hangszereivel (Kép: Aamuset)

Sokhelyütt húsvéti zenélést rendeztek, néhány faluban még ma is él ez a hagyomány. Éjfél után körbejárták a falut, és a kürtöket fújva, kolompot rázva fölébresztették az embereket. Aki kijött a házból, azt leöntötték vízzel. Ez kicsit a mi húsvéti locsolkodásunkra hajaz.
De volt olyan vidék is, ahol húsvét reggelén, napfelkeltétől furulyáztak és a tülköltet egész nap. A húsvéti zenebona célja az volt, hogy tehenek jól tejeljenek, és, hogy a vadállatokat távol tartsák a következő nyáron. Más magyarázat szerint a zenebona Krisztus feltámadásán érzett örömöt fejezte ki.

Kép: Visit Finland

Végül azután Dél-Karjalában annyira féktelenné váltak ezek a megmozdulások, hogy az 1900-as évek elején betiltották a húsvéti zenebonát. Bár még a falvakban élt a szokás valamilyen formában a XX. században, mára azonban szinte teljesen elhalt, már csak kevés helyen fordul elő.

Elfenekelés – Piiskaus

Nagyon régen szokás volt Finnországban, mint az északi országokban általában, hogy nagypénteken a gyermekeket megverték Jézus szenvedésének emlékére. Ezt ma már törvény tiltja, akárcsak a gyermekek bármi nemű bántalmazását.

Szobában hajtatott nyírfaág

Forrás: Wikipedia, Aamuset, Visit Finland, Finna, Yle