A 11 éves Johan Julius Christian Sibelius 1876-ban

1865. december 8-án született a finnek legnagyobb  zeneszerzője, Jean Sibelius. Születésnapja a finn zene napja és egyben zászlós  ünnep Finnországban.

 

Jean Sibelius Hämeenlinnában  született 1865. december 8-án, és Järvenpää településen, feleségéről elnevezett  házában, Ainolában hunyt el 1957. szeptember 20-án. Christian Gustav Sibelius orvos és Maria Charlotta Borg gyermekeként látta meg a napvilágot Johan Julius Christian Sibelius néven. Édesapja  két és fél éves korában elhunyt, így édesanyjuk egyedül nevelte fel három  gyermekét.

 

Maria Sibelius gyermekeivel

Maria Sibelius két idősebb gyermekével: Lindával és Jannéval (Fotó: sibelius.fi)

 

Felmenői között svédek és finnek is voltak, otthon – az akkori szokás  szerint – svédül beszéltek, csak 8 éves korában tanult meg finnül. Hétévesen  kezdett zongorázni, 14 évesen hegedülni tanult. Egyes források szerint 10,  mások szerint 16 évesen, 1881-ben írta első darabját hegedűre és csellóra Vesipisaroita (Vízcseppek) címmel.

 

 


  Sibelius  Vesipisaroita (Water Drops, Vízcseppek), Sayaka Shoji előadásában

 

A XIX. század közepén vált a finnek számára egyre fontosabbá  a finn nyelv. Így azután Sibelius is finn nyelvű középiskolába járt, s lett  kétnyelvű. Elolvasta Elias Lönrot Kalevaláját, Runeberg, Zakariás Topelius és Aleksis  Kivi műveit.
1880 és 1885 között már 15 zenedarabot írt, ezek zongora- és  kamarazenekari művek voltak. Érettségi után egy évig jogot tanult a helsinki  Sándor cár egyetemen, majd 188589 között a – később őróla elnevezett – helsinki  zenei intézetben folytatta tanulmányait. Itt már megmutatkozott zenei  tehetsége, s csaknem száz darabot írt. Ez után Berlinben (188990) és Bécsben (189091) tanult tovább, ahol többek közt Goldmark  Károly is tanította.

 

Sibelius berlinben

Sibelius Berlinben (Fotó: sibelius.fi)
  

Hazatérve Finnországba a fiatal finn művészeti csoporthoz  csatlakozott, amelynek Akseli  Gallen-Kallela, Pekka Halonen és Eero  Järnefelt festőművészek, Arvid  Järnefelt író, Eino Leino költő, Robert Kajanus zeneszerző-karmester, Juhani Aho író és Eero Erkko újságíró voltak a tagja.

 

 

Akseli Gallen-Kallela:  Symposium

Akseli Gallen-Kallela:  Symposium (commons.wikimedia.org)
  

1892-ben érte el első nagy sikerét, a Kalevala ihlette Kullervo szimfóniával. Ez a mű számít  az első finn nemzeti darabnak, ebben mutatkozik meg először Sibelius zseniális  tehetsége.

 

 


  Sibelius: Kullervo (Opus  7) Sir Colin Davis vezényli a Londoni Szimfonikus Zenekart

 

A bemutató után, még 1892-ben feleségül vette Eero és Arvid  Järnefelt húgát, Ainót, aki 1871.  augusztus 10-én Helsinkiben született és 1969. június 8-án Järvenpää-ben hunyt  el. Hat leányuk született: Eva, Ruth,  Kirsti-Maria (egyévesen elhunyt tifuszban), Katarina, Margareta és Heidi.

 

Jean Sibelius Aino Sibelius

   Jean és Aino Sibelius (Fotó: sibelius.fi)

 

1893-ban Viipuriban megbízásra írta Sibelius a Karélia-szvittet, a darab három részből áll: Intermezzo, Ballada és Alla Marcia.

 

 


  Jean Sibelius:  Karelia-szvitt (Opus 11) Osmo Vänskä vezényli a Lahti Szimfonikus Zenekart

 

1896-ban barátja, Robert  Kajanus kapta meg a helyét az egyetemen, de helyette állami évjáradékot  kapott, amelyet később élete végéig meghosszabítottak – így a zeneszerzésre fordíthatta minden idejét.

 

Albert Edelfelt: Sibelius
  Albert Edelfelt:  Sibelius (1904) (Fotó: sibelius.fi)
  

Ahogy erősödött a finnek nemzeti öntudata, úgy nőtt az orosz  elnyomás. A nemzeti ellenállás jegyében írta Sibelius 18991990-ben legismertebb művét, a Finlandiát, amely tulajdonképpen a finnek második himnusza.

 

 


  Jean Sibelius: Finlandia,  Opus 26, a videón csodás képeket láthatunk Finnországról

 

Szintén 1899-ben írta meg a nemzeti romantika jegyében első szimfóniáját is Sibelius, az E-mollt  (Opus 39).

 

 

  Sibelius I. E-moll  szimfóniája, Leonard Bernstein vezényli a Bécsi Filharmonikusokat

 

1901-ben néhány hónapot Olaszországban töltött a Sibelius  család. Ott kezdte írni a II. D-dúr szimfóniáját.

 

 


  Sibelius II. D-dúr szimfóniája,  Opus 43, a göteborgi szimfonikusokat Gustavo Dudamel vezényli

 

Ebben az időben több művész is letelepedett a Helsinkitől 30  km-re fekvő Tuusula tó partján. Sibeliusnak elege lett a zajos fővárosi  életből, ezért a család 1904-ben kiköltözött Järvenpää-be, otthonukat  feleségéről Ainolának nevezte el. Ainolában, ahol felesége nyugodt életet  teremtett számára, nagy lelkesedéssel dolgozott. 

 

Akseli Gallen-Kallela:  Sibelius

Akseli Gallen-Kallela:  Sibelius (Forrás)

1906-ban született az Észak  lánya (Pohjolan tytär) (Opus 49) című szimfonikus költeménye, 1907-ben  pedig a III. (C-dúr) szimfóniája (Opus  52). Európa szerte egyre több helyen ismerték és tisztelték Sibeliust, így  például többször vezényelte Angliában a III. szimfóniáját.

 

 


  Sibelius: Észak  lánya, a dán Orkester Nordent Rolf Gupta vezényli

 

1908-ban rosszindulatú gégedaganatot diagnosztizáltak nála, amit  Berlinben sikeresen megoperáltak. Ez után több évre abbahagyta a szivarozást és az  alkoholfogyasztást. Ezekben az években súlyos depresszióval is  küzdött Sibelius.

 

Jean Sibelius

 (Fotó: sibelius.fi)  

 

Remekművei ebben a korszakban:

1908-ban: Éjszakai  lovaglás és napfelkelte (Öinen ratsastus ja auringonnousu) (Opus55) című  szimfonikus költemény. A Voces intimae vonósnégyes (1909), a IV. A-moll szimfónia (Opus 63) (1911), Bardi című szimfonikus  költemény (Opus 63) (1913) és a Luonnotar szopránra és zenekarra írt szimfonikus költemény (Opus 70) (1913)

 

 


  Gwyneth Jones énekli  Sibelius Luonnotar című szimfonikus költeményét, a londoni szimfonikusokat  Doráti Antal vezényli 1960-ban

 

1910-ben Sibelius nemzetközi elismertsége tovább nőt, többször  koncertezett külföldön, így például Göteborgban, Rigában, Koppenhágában,  Berlinben és Párizsban
1914-ben, Sibelius az Egyesült Államokba utazott, ahol a  Cunnecticat-i Norfolk zenei fesztiválon vezetésével mutatták be a Najádok (Aallottaret) szimfonikus  költeményét (Opus 73).

 

 


  Jean Sibelius: Najádok  (Aallottaret) szimfonikus költemény (Opus 73), a finn rádió szimfonikus  zenekarát Paavo Berglund vezényli

 

Útja során művei pozitív fogadtatást kaptak, és minden  koncertje teltházas volt. Ezen utazás során kapta meg a Yale Egyetem díszdoktori  címét.

 

A Yale egyetem díszdoktora

A Yale egyetem díszdoktora (Fotó: sibelius.fi)

 

 

Sibelius 1905-ben

 Sibelius 1905-ben (Fotó: sibelius.fi)

 

Az I. világháború alatt bevételei csökkentek, és kénytelen  volt minden megbízást elvállalni. E korszaknak a legjelentősebb darabja az V. Esz-dúr szimfónia (1919, Opus 82). A  műben Sibelius egyesíti a szimfónia, a szimfonikus költemény és a szimfonikus  fantázia műfajokat.

 

 

 


  Sibelius V. Esz-dúr szimfónia,  Osmo Vänskä vezényli a Lahti Szimfonikus Zenekart

 

1920-1922-ben elcsendesedett Sibelius, ezután született meg  érett korszakának két fő műve a VI. (Opus  104) és a VII. C-dúr (Opus 105) szimfónia 1923-ban és 1924-ben.

 

 

Sibelius

Sibelius 1923-ban (Fotó: sibelius.fi)


  

Ebben az időszakban egyre nehezebben dolgozik, és egyre  kritikusabban szemléli saját műveit. A korszak utolsó nagyszabású művei a Tapiola (1926) szimfonikus költemény és Shakespeare A vihar, című darabjára  írt zenemű (1926). 1929-ben, az utolsó művei hegedűre és zongorára íródtak  (Opus 114 és 116).

 

Sibelius zongorája  Ainolában

Sibelius zongorája  Ainolában (Fotó: sibelius.fi)

 

Úgy tartják, hogy az utolsó megjelent Sibelius műve Akseli  Gallen-Kallela temetésére született Surusoitto orgonára írt gyász zenéje (Opus 111b) (1931), ez felesége szerint már a – soha be  nem fejezett – VII. szimfónia alapja volt.

 


  Sibelius: Surusoitto,  orgonán előadja Kalevi Kiviniemi

 

 

Sibelius

(Fotó: sibelius.fi)


  

 

 


  Sibelius és családja  Ainolában, 1927 és 1945

 

 

Jean Sibelius és  Ormándy Jenő Ainolában 1951

Jean Sibelius és  Ormándy Jenő Ainolában 1951 (Fotó: sibelius.fi)

 

  

Aino és Jean Sibelius Ainolában 

 Aino és Jean Sibelius  Ainolában (Fotó: sibelius.fi)

 

Sibelius agyvérzésben hunyt el Ainolában 1957. szeptember  20-án 91 éves korában. Tiszteletére az ENSZ közgyűlésén egy perces néma  csenddel adóztak. Az akkori főtitkár, Sir  Leslie Munro ezekkel a szavakkal emlékezett rá:

„Sibelius az egész világé. Az egész emberiséget gazdagította zenéjével.”

 

Sibeliust egész Finnország gyászolta, a nemzet halottja volt,  a helsinki székesegyházban tartott gyászmise után Ainolai otthonának kertjében  temették el.

 

 

 


  Sibelius temetése,  1957. szeptember 30.

 

 

 

  Timo Koivusalo Sibelius  című filmjének a bemutatója

 

Forrás: sibelius. fi, finn Wikipedia, magyar Wikipedia